Ennek a medálnak a története értelemszerűen a második kategóriába tartozik :)
Tizedik szülinapomra kaptam meg A szilmarilokat - akkor persze nem igazán értem fel ésszel... Ami viszont nagyon megfogott benne, az Lúthien és Beren története volt - egy magában is kerek, szép történet, mondjam azt, hogy tündérmese? (inkább nem mondom, mert annál nyilván több...)
Aztán teltek az évek, olvastam sok mindent, más történetek és szereplők nőttek a szívemhez. De amikor témát kellett választani kiselőadáshoz az ELTE-s Tolkien-szemináriumon, valahogy mégiscsak ezt választottam. Így aztán szép sorjában végigolvastam a történet minden változatát a HoME különböző köteteiből, és persze hónapokra ez kötötte le minden gondolatomat. Biztos nagyon idegesítő lehettem, ahogy unos-untalan gonosz macskákról, farkasokról, bürökvirágokról, a tündék és emberek sorsának különbözőségéről, vagy pláne Celegorm hajszínéről szóló értekezésekbe fogtam ^.^" És naná, hogy meglátva a boltban ezeket a crystal moonlight, illetve white opal bicone-okat, az a bizonyos fehér ernyős virágok borította holdfényes doriathi tisztás jutott eszembe, ahol Beren megpillantotta Lúthient. Be is vásároltam ezekből a gyöngyökből, hogy fűzzek valami finom, csipkés-virágos ékszert, de otthon elbizonytalanodtam: nem lesz-e túlságosan menyasszonyos az összhatás (ami nem lenne baj, csak éppen nem tudnám mikor viselni) Ekkor akadt a kezembe ez a régebben vásárolt csillagos égboltra emlékeztető kék kő - és rögtön ez a rész jutott eszembe:
"És szemébe nézett Beren,Át az árnyas haj sátorán,
S a csillagos égi elem
Tükörképét láthatta ott" (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura, 11. fejezet, Réz Ádám fordítása)
(Az eredeti szövegben "the trembling starlight of the skies / He saw there mirrored shimmering" - az még jobban passzol hozzá). Így hát megvoltak az alapanyagok, amelyek szerintem tökéletesen illettek ehhez a jelenethez :) Hogy mit sikerült kihozni belőle, az már más kérdés... De hát annak a lánynak az emlékét, aki "mily szép volt, szó nem mondja el"* , az én suta két kezem munkája nyilván nem is tudja visszaidézni :)
*J. R. R. Tolkien: A Szilmarilok, 19. fejezet (ha jól emlékszem, a verset Ferencz Győző fordította)
Every jewel has its own story. Some of them are long and epic: about theft, murder, rebellion, vengeance, war and despair - but also about loyalty, valour, self-sacrifice, love and hope.
Others are long and average: about buying new beads and beading problems - but also about inspiration that can be provided by a poem, a novel, a painting etc...
The story of this pendant is of the second category, of course :)
My family gave me The Silmarillion on my tenth birthday. I couln't get the story in its completeness at this time, but the tale of Lúthien and Beren really captured my attention - a beautiful story, shall I maybe say 'fairytale'? (No, I won't, it's more than that) Then time passed, I read other things, other stories and characters grew close to me. But when we had to choose a theme for a presentation in the Tolkien-seminar at the university, I chose this theme at once. So I began to read all versions of the story (from the volumes of The History of Middle-Earth), and got on everybody's nerves by blabbering about evil cats, werewolves, hemlock-flowers, the different fate of elves and men, or Celegorm's hair colour ^.^" And naturally seeing this crystal moonlight and white opal bicones, my first thought was that moonlit glade with its white hemlock-umbels, where Beren saw Lúthien for the first time. So I bought some of this beads in order to create a delicate, flowery beadwork, but it would have been too wedding-like (thus unwearable for me) Fortunately I found this "starry sky"-looking blue gemstone, and this verses came inmediately to my mind:
"As Beren looked into her eyes
Within the shadows of her hair,The trembling starlight of the skies
He saw there mirrored shimmering." (J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings, Ch. 11.)
So I've got the beads perfectly (in my humble opinion) matching to that scene - what the result is, an other question... But well, the memory of her loveliness, who was "more fair than mortal tongue can tell"* can't be evoked by my two clumsy hands' work... :)
*J. R. R. Tolkien: The Silmarillion, Ch. 19.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése