It began so... books about beading from the library, and not-so-perfect chinese seed beads from the local hobby shop. Well, ten years ago in a not so big town it was OK (I wasn't very familiar with the internet back then ^.^")
(a tulipános nyakék mintája Szeghalmyné Ócsai Marianna Gyöngyékszerek 2. című könyvében található... |
...de azért lassacskán sikerült megtanulni pár alaptechnikát (peyote, RAW stb.) Szerencsésebb esetben sikerült hozzá cseh kásagyöngyöt szerezni, ha pedig nem, hát maradt a Hamupipőke-módszer ;)
...but slowly I have learnt some basic techniques like peyote stich or RAW. In lucky case I could get czech beads, but if not, there was the good old Cinderella-method ;) (No, not waiting for the fairy godmother, but handpicking the good beads one by one...)
Aztán egy szép napon nyílt nálunk is egy gyöngyösbolt, ahol már lehetett japán gyöngyöket kapni. Valahogy úgy éreztem én is, mint az a fickó, aki belepillantván az izébe, úgy érezte magát, mint hogyishívják, mikor a miacsudát bámulta* :D
Then a bead-shop selling japanese beads was opened in our town. Well, I felt like "the fellow who on looking at something felt like somebody looking on something :D
'I fancy the individual you have in mind, sir, is
the poet Keats, who compared his emotions on
first reading Chapman’s Homer to those of stout Cortez when with eagle eyes he stared at the Pacific" (P. G. Wodehouse: Thank you, Jeeves, Ch. 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése