A következő címkéjű bejegyzések mutatása: locsogás-fecsegés :) / blabbering :). Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: locsogás-fecsegés :) / blabbering :). Összes bejegyzés megjelenítése

2019. május 14., kedd

"Grey is her raiment; and rest is her gift"




Last summer I made a matching bracelet to my soft grey pendant (it was one of my experiments with the "Freiheit"-pattern). The elements are basically the miniaturised version of the pendant - well, at least the base is proportionally downscaled (the pendant had a 12 mm focal with 8 mm beads, so I used for the bracelet 6 mm focals with 4 mm beads), but the embellishing row is almost the same in both cases.

Back then I had said, how the ready pendant with its soft grey colour reminded me of Este* the Gentle, "healer of hurts and weariness", one of the Valier.
When I was reading The Silmarillion for the first time, I was  a ten-years-old little bookworm, interested in mythologies and legends, so it's only natural that I was totally fascinated by the Valaquenta. It was for me a new, interesting "pantheon" to learn, after all that Greek, Roman, Norse and whatnot myths. And sure enough, I tried to find paralels, like "So, Manwe is the king, is in charge for air and wind, and has eagles. Than he is basically like Zeus/Iuppiter. But Manwe is at least nice, while Zeus was rather an a**hole..." That's how a little schoolgirl, who has never heard about comparative religion studies, interprets it XD
At this stage I found Este rather uninteresting. Grey dress, slumbering in a garden: how boring is it! - so had thought the naive, impatient young child, who preferred great heroes, beautiful maidens and majestic queens. But now the tired, stressed adult revaluates all her former opinions, and admits she was wrong all along... Aren't Este's gifts the most precious, after all? Worthier than gems and jewels, maybe even than power, valour or knowledge...


*No, I stilll don't know how to write those two dots above the letter "e", which should be used in some Elvish names. It's an awkward situation, since normally I'm a terrible combination of a grammar nazi and a book purist, and can be really fussy about orthography and respecting above all the author's intention... But this case is the only exception, sorry ^.^"

2017. március 27., hétfő

Noch ein bisschen Ozeanblau / Még egy kis tengerkék


Nach dem Armband diesmal ein Ring zu dem ozeanblauen "Freiheit" Anhänger*... Ich versuchte die Form des Anhängers im kleineren Maße zu wiedergeben - das "Netz" habe aber weggelassen, weil es die größte Teil des Rings verdeckt hätte. Echt schade, dass es keine noch kleinere Perlen gibt...

A múltkori karkötő után ezúttal egy gyűrű az óceánszínű "Freiheit" medálomhoz*. Megpróbáltam azt a formát visszaadni kisebb méretben - sajnos azonban a "kásahálót" le kellett hagynom, mert szinte az egészet eltakarta volna. Miért is nincsenek még kisebb kásagyöngyök...

*Ich glaube, ich sollte endlich verraten, woher eigentlich der Name des Anhängers kommt. Beide meiner veröffentlichten Muster haben ja deutsche Namen ("Freiheit" und "Edel")  - es ist aber nur ein Zufall,glaubt nicht, dass ich so besessen von der deutsche Sprache wäre ;)
Ehrlich gesagt habe ich in beiden Fall von einem Anime motiviert, diese Wörter zu benutzen. ^.^"

Das Design des Anhängers habe ich nämlich am Höhepunkt (oder Tiefpunkt, je nach Beurteilung) meiner Shingeki no kyojin-Manie entwickelt. Während ich die erste Versionen gefädelt habe, habe ich immer gerade entweder den Manga gelesen, das Soundtrack gehört, oder einen Lieblingscharakter betreuert und für die noch lebenden ganz fest den Daumen gedrückt... So suchte ich nach einen Namen, der diese Feeling irgendwie widergibt, und mich an jene Zeit erinnert.
In der zweiten Opening der Serie https://www.youtube.com/watch?v=VIyIuSHI0MY) ist der Ausdruck "Flügel der Freiheit" mehrmal zu hören - es war eigentlich alles, was ich von dem Liedtext memorisieren konnte XD
 Dazu kommt noch, dass das Design des Anhängers so flexibel ist, du hast freie Wahl von vielen Variationen, deshalb habe ich daran gedacht, dass "Freiheit" wäre ein passender Name aus allen Aspekten.

*Azt hiszem, ideje lesz felfedni "sötét titkomat", hogy mégis honnan vettem ezt a nevet...
Mindkét eddig publikált mintám ugyebár német nevet kapott ("Freiheit" és "Edel"), ez azonban csak véletlenül alakult így, szó sincs arról, hogy valami megszállott germanofil lennék. Igazság szerint mindkét esetben egy-egy anime motiválta a névadást ^.^"

A medál designjának kialakulása pont a Shingeki no kyojin-mániám tetőpontjára (vagy mélypontjára, nézőpont kérdése) datálható. Miközben az első verziókat fűztem, mindig vagy épp a mangát olvastam, vagy a soundtracket hallgattam; esetleg valamelyik szerencsétlen sorsú szereplőt gyászoltam, illetve nagyon drukkoltam a többiek túléléséért... Ezért gondoltam, hogy valami olyan nevet szeretnék adni a medálnak, ami visszaadja ezt a feelinget, és valahogy köthető a történethez.
A sorozat második openingjében (Jiyuu no tsubasa) többször is elhangzik a "Flügel der Freiheit", azaz a "szabadság szárnyai" kifejezés. Hát igen, kb. ennyit tudtam megjegyezni az egész lyricsből, mert a japán szöveg már meghaladta a képességeimet - ezt a három szót viszont hihetetlen lelkesedéssel tudtam kornyikálni XD
Ráadásul ez a minta sokoldalúan variálható, meglehetős szabadságot enged a leendő alkotóknak, ezért is gondoltam, hogy a "Freiheit" név illeni fog hozzá.

Was die andere Anleitung betrifft: als ich sie geschrieben habe, habe gerade den Animeserie Princess Tutu gesehen (eigentlich schon zum zweiten Mal, da ich es sehr mag), so habe ich den Muster nach einem sympatischen Charakter genannt. Edel ist eine mysteriöse, in Rätseln sprechende Juwelenverkauferin. Sie erscheint immer zur rechten Zeitt, um der Protagonistin Rat zu geben oder den richtigen Weg zu zeigen. (Hier ist ein tolles AMV über sie: https://www.youtube.com/watch?v=qYvJXpYMeGE)

Ami a másik mintát illeti: mikor a leírást készítettem, a Princess Tutu c. animesorozatot néztem éppen újra, így aztán az egyik szimpatikus szereplő lett a névadó. Edel egy ékszereket áruló titokzatos hölgy, aki mindig pont a megfelelő pillanatban bukkan fel, hogy tanácsot adjon a főszereplő lánykának, vagy megmutassa neki a helyes utat. A neve egyébként azt jelenti, "nemes" (de pl. a drágakövet is Edelsteinnek hívják németül, az Edelweissről, vagyis a havasi gyopárról nem is beszélve). Itt egy klassz AMV a karakterről, ha valakit érdekel: https://www.youtube.com/watch?v=qYvJXpYMeGE (spoileres!)





2017. március 10., péntek

Ozeanblau :)

Nach langer Pause wieder zurück zu diesem schon mehr als ein Jahre alten Blog - ja bitte, er hatte Geburtstag im Februar :) Ich wollte eigentlich aus diesem Anlass etwas präsentieren, eine Anleitung vielleicht, konnte aber leider nichts machen, was ich sehr bereue. Es war ein ziemlich unglücklicher (oder wenigstens chaotischer) Monat aus jedem Aspekt...
Zu Perlenfädeln habe ich eigentlich erst in dieser Woche gekommen, hier das Ergebnis - und zwar mit viel überflüssigem Geschwätz...


Dieses Armband habe ich zu meinem blauen Anhänger gemacht. Die Farbe habe ich ohne besonderen Absicht gewählt, nur später realisierte ich, dass es gut zu den aktuellen Ereignissen des Mangas Shingeki no kyojin passt. Es ist ja blau, wie der Ozean, zu dem einer der Charaktere sich sehnt... und dann sah es gerade so aus, dass seiner Traum nie erfüllt werden kann. (Schon gut, der Ozean mag in der Wirklichkeit ganz andere Farben haben  - weiß nicht, da ich auch nie gesehen habe. Für mich ist er blau*)

Und was passierte im vorletzten Kapitel? Ja bitte, sie haben endlich den Ozean erreicht! Aber...
Wir alle haben ja Träume. die uns Kraft geben. Wir brauchen an etwas glauben, um weitergehen zu können.
Aber wenn du nach viel Leiden und Kampf dein Ziel erreichen hast, und siehst, dass es gar nicht die Ende, sondern der Beginn ist... Bis jetzt hast du vielleicht darauf gehofft, dass wenn du diesen Punkt erreichst, wird alles gelöst, wirst du frei und froh. Du warst aber naiv - der schlimmste Teil kommt erst von da an...

Und ja, du kannst dich auch ähnlich fühlen, wenn nur eine BA-Ausbildung gemacht hast, und nicht gegen Titanen gekämpft hast. Unser Diplom hat ja auch blauen Umschlag ;)




2016. szeptember 20., kedd

Kupferfarbe / rézszín


 (Magyar változat a hajtás után)
Ein bisschen zu spät, aber hier ist der voriges mal ausgelassene Anhänger. Seine Farbkombination hat nämlich eine Geschichte, die lang genug ist, um in einen selbständigen Beitrag zu erklären.
Wie beginnt aber diese Geschichte?
Vielleicht so, dass ich Kupferfarbe früher gar nicht gemocht habe, und nie verwendet habe. Einmal habe ich aber manche kupferfarbigen Rundperlen gekauft, die dann jahrelang nur in meinem Kasten herumgelegen sind...
Oder sollte ich eher damit angefangen, wie ich die wunderbare Aquarell-Illustrationen von Jenny Dolfen entdeckt habe (Jennys Seite: https://goldseven.wordpress.com/), von denen ich seitdem fasziniert bin - eigentlich von ihren allen Werken, aber ganz besonders von seinen Tolkien-Illustrationen. Einerseits weil sie sehr schöne Bilder sind, andererseits finde ich ihre respektvolle Einstellung zu den Quellen sehr sympatisch. Sie gibt die Atmosphere, die Charaktere sehr gut wieder - oft habe ich durch ihre Werke realisert, dass Figuren, die ich früheruninteressant oder sogar unsympatisch gefunden habe, wahre tragische Helden sein können. Zum Beispiel habe ich an die Söhne von Feanor nicht als Individualitäten gedacht, jetzt aber... klar, die drei C's kann noch immer nicht leiden, aber Maedhros...
Und da treffen sich die zwei Fäden der Geschichte: da ich dieses Bild über ihn gesehen habe, habe sofort daran gedacht "ich will sofort etwas kupferfarbenes fädeln, wo sind jene Perlen?" Sie waren natürlich zu Hause, im Gegensatz zu mir. Und als ich endlich heimgekehrt habe, kam das folgende Problem, nämlich, dass ich keine Rocailles in passender Farbe hatte. Nur nach einem monatlangen Jagd habe ich endlich diese "luster indian red" (oder wie sie auch heißt) gefunden. Und was das Rivoli betrifft: tja, das ist gerade "Crystal Red Magma"... Klar, passt gut zu der Kupferfarbe, aber wenn wir das Verhängnis von Maedhros beachten (dazu gibt es auch ein Bild von Jenny Dolfen: It ends in flame) , kann diese Wahl vielleicht ein bisschen morbid scheinen... :/ Die Bicones sind übrigens "Garnet", wenn es auch vom Bild leider nicht zu erkennen ist. Aber glaubt mir, im Leben sieht es gut aus ;)

PS: was die versprochene Anleitung betrifft - sie ist praktisch fertig, ich habe aber Angst davor, dass es noch viele Fehler (sachliche oder sprachliche) enthält, möchte deshalb noch nicht publizieren. Falls jemand Interesse hatte, kann aber ruhig an mich wenden! (oder wenn jemand vielleicht Lust hatte, die Anleitung ausprobieren und "lektorieren", wäre ich sehr dankbar! Oder sollte ich eher nicht um einen so großen Gefallen bitten? :/ )

2016. június 1., szerda


Nemrég mutattam egy barna medált, ami  annak ellenére, hogy rohammunkában készült, ráadásul németháziírással és mangaolvasással párhuzamosan*, szerintem aránylag jól sikerült - így hát fűztem egy hasonlót magamnak is. Pár dolgot változtattam, de így talán még jobban néz ki, én legalábbis igazán elégedett vagyok az eredménnyel :)
 *Mert ugye az ember lánya addig nem tud a tanulásra koncentrálni, amíg bizonytalanságban van kedvenc szereplője sorsát illetően... Mondjuk, utána sem, ha az történik, ami történt... >.<
És lássuk be, egy beadandó megírását nem könnyíti meg a gondolatelkalandozásra amúgy is hajlamos egyszeri SnK-rajongó számára, ha a szövegekben richtig felbukkannak szép sorban olyan nevek, mint Erwin, Reiner, Armin stb. ^.^" A cikk első mondatában meg pláne Jägerekről volt szó XD


Früher habe ich einen braunen Anhänger gezeigt, der meineserarchtens nicht schlecht gelungen ist, obwohl ich ihn simultan mit Hausaufgebenschreiben und Mangalesen* gefädelt habe.
So habe ich noch einen ähnlichen Anhänger gemacht - natürlich mit manchen Modifizierungen, aber so sieht es viellecht besser auch. Wenigstens bin ich mit dem Ergäbnis sehr zufrieden :)

*das Problem ist nur, wenn es um eine Hausaufgabe für die Deutschstunde geht, und der Manga gerade der Shingeki no kyojin (Attack on Titan) war ^.^"  Ich meine, man kann ja nicht auf den Inhalt des zu lesenden Zeitungsartikels konzentrieren, wenn es Namen wie Erwin, Armin oder Reiner enthält (sie sind Charactere des erwähnten Mangas)


2016. február 23., kedd

"by light of moon and ray of star"



Minden ékszernek van története. Egyeseknek hosszú és drámai: rablásról, gyilkosságról, lázadásról, bosszúról, háborúról, kétségbeesésről - de hűségről, bátorságról, önfeláldozásról, szerelemről és reményről is. Másoknak hosszú, de hétköznapi: gyöngyösboltok kínálatáról és fűzésproblémákról - de az ihletről is, melyet adhat egy verssor, egy regény, egy festmény, bármi...
Ennek a medálnak a története értelemszerűen a második kategóriába tartozik :)
Tizedik szülinapomra kaptam meg A szilmarilokat - akkor persze nem igazán értem fel ésszel... Ami viszont nagyon megfogott benne, az Lúthien és Beren története volt - egy magában is kerek, szép történet, mondjam azt, hogy tündérmese? (inkább nem mondom, mert annál nyilván több...)
Aztán teltek az évek, olvastam sok mindent, más történetek és szereplők nőttek a szívemhez. De amikor témát kellett választani kiselőadáshoz az ELTE-s Tolkien-szemináriumon, valahogy mégiscsak ezt választottam. Így aztán szép sorjában végigolvastam a történet minden változatát a HoME különböző köteteiből, és persze hónapokra ez kötötte le minden gondolatomat. Biztos nagyon idegesítő lehettem, ahogy unos-untalan gonosz macskákról, farkasokról, bürökvirágokról, a tündék és emberek sorsának különbözőségéről, vagy pláne Celegorm hajszínéről szóló értekezésekbe fogtam ^.^" És naná, hogy meglátva a boltban ezeket a crystal moonlight, illetve white opal bicone-okat, az a bizonyos fehér ernyős virágok borította holdfényes doriathi tisztás jutott eszembe, ahol Beren megpillantotta Lúthient. Be is vásároltam ezekből a gyöngyökből, hogy fűzzek valami finom, csipkés-virágos ékszert, de otthon elbizonytalanodtam: nem lesz-e túlságosan menyasszonyos az összhatás (ami nem lenne baj, csak éppen nem tudnám mikor viselni) Ekkor akadt a kezembe ez a régebben vásárolt csillagos égboltra emlékeztető kék kő - és rögtön ez a rész jutott eszembe:
"És szemébe nézett Beren,
Át az árnyas haj sátorán,
S a csillagos égi elem
Tükörképét láthatta ott" (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura, 11. fejezet, Réz Ádám fordítása)
(Az eredeti szövegben "the trembling starlight of the skies / He saw there mirrored shimmering" - az még jobban passzol hozzá). Így hát megvoltak az alapanyagok, amelyek szerintem tökéletesen illettek ehhez a jelenethez :) Hogy mit sikerült kihozni belőle, az már más kérdés... De hát annak a lánynak az emlékét, aki "mily szép volt, szó nem mondja el"* , az én suta két kezem munkája nyilván nem is tudja visszaidézni :)


*J. R. R. Tolkien: A Szilmarilok, 19. fejezet (ha jól emlékszem, a verset Ferencz Győző fordította)


Every jewel has its own story. Some of them are long and epic: about theft, murder, rebellion, vengeance, war and despair - but also about loyalty, valour, self-sacrifice, love and hope.
Others are long and average: about buying new beads and beading problems - but also about inspiration that can be provided by a poem, a novel, a painting etc...
The story of this pendant is of the second category, of course :)
My family gave me The Silmarillion on my tenth birthday. I couln't get the story in its completeness at this time, but the tale of Lúthien and Beren really captured my attention - a beautiful story, shall I maybe say 'fairytale'? (No, I won't, it's more than that) Then time passed, I read other things, other stories and characters grew close to me. But when we had to choose a theme for a presentation in the Tolkien-seminar at the university, I chose this theme at once. So I began to read all versions of the story (from the volumes of The History of Middle-Earth), and got on everybody's nerves by blabbering about evil cats, werewolves, hemlock-flowers, the different fate of elves and men, or Celegorm's hair colour ^.^" And naturally seeing this crystal moonlight and white opal bicones, my first thought was that moonlit glade with its white hemlock-umbels, where Beren saw Lúthien for the first time. So I bought some of this beads in order to create a delicate, flowery beadwork, but it would have been too wedding-like (thus unwearable for me) Fortunately I found this "starry sky"-looking blue gemstone, and  this verses came inmediately to my mind:
"As Beren looked into her eyes
Within the shadows of her hair,
The trembling starlight of the skies
He saw there mirrored shimmering." (J. R. R. Tolkien: The Lord of the Rings, Ch. 11.)
So I've got the beads perfectly (in my humble opinion) matching to that scene - what the result is, an other question... But well, the memory of her loveliness, who was "more fair than mortal tongue can tell"* can't be evoked by my two clumsy hands' work... :)

*J. R. R. Tolkien: The Silmarillion, Ch. 19.







2016. február 22., hétfő

Theodóra császárné / Empress Theodora

A fülbevalót édesapámtól kaptam pár éve azzal a megjegyzéssel, hogy "olyan Theodóra császárnős". Szerettem volna egy hozzáillő karkötőt, végül ezt sikerült összehozni, a maradékokból pedig egy medált is. Ideális kiegészítők, ha például épp lelkes segéderő vagy egy bizantinológiai konferencián ;)
Ősszel pedig végre eljutottam Ravennába - és igen, elnézve a San Vitale mozaikját, van némi hasonlóság Őfelsége ékszereivel :) Na jó, csak egy nagyon-nagyon kicsi, de szeretném ezt hinni :)
My father gave me these earrings for Christmas few years ago. He said they remind him of Empress Theodora. I wanted to make a fitting bracelet - here you can see the result... Perfect accessories when you are helping on a conference in byzantinology ;)
This autumn I had a chance to visit Ravenna - and yeah, beholding the mosaics in the Basilica San Vitale I'd say I can see the resemblance... ;)


























2016. február 21., vasárnap

Sárkánybetegség / Dragon-sickness :)

Miközben Smaug elszárnyalt Tóváros irányába a Hobbit második részének végén, én már azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne fűzni valamit izzó vörös és arany gyöngyökből :) Sajnos, az anyagbeszerzés lassan ment, és végül meg is feledkeztem az egészről. Aztán, egy évvel később, a harmadik részről hazaérkezve egy lendülettel megfűztem mintegy feszültséglevezetésként (nem nagyon tetszett, na...)

While Smaug was flying towards Lake Town at the end of the second part of The Hobbit, I decided to make something from golden and fiery red beads. Unfortunately I had problems with purchasing the planned colours, so at the end I forget about the whole thing. A year later, just after watching the third part I sat down and made this pendant - in order to cheer myself up a bit (yeah, I was really annoyed, it couldn't be helped...)

2016. február 19., péntek

Az első rivolis medálom / My first rivoli pendant





Talán ez a zene illik legjobban ehhez a medálhoz / I think this music fits really to this pendant:
 https://www.youtube.com/watch?v=-vyDQpVfd2E 
Hogy miért? Az egyszerűbb magyarázat, hogy azután kezdtem el fűzni, hogy láttam Shinkai Makoto filmjét, a Hoshi o ou kodomot (magyarul Csillaghajsza lett a címe). A cselekményben fontos szerepet játszó kristály, a clavis juttatta eszembe a barátnőmtől korábban kapott rivolit. Akkor már nézegettem egy ideje képeket és leírásokat befoglalásokról, de kipróbálni még nem volt alkalmam - ez volt az első próbálkozásom.
És pontosan ez a másik ok, amiért ezt a zenét annyira passzolónak érzem. Régóta áhított jó minőségű gyöngyöket,  delicát és swarovskikat végre a kezemben érezni, kipróbálni azt a technikát, amit csak elméletben ismertem... tényleg, mintha egy régóta keresett másik világba érkeztem volna, ahogy a filmben Asuna és Morisaki-sensei Agarthába :)


Why this music? Well, I made this pendant after watching Hoshi o ou kodomo by Makoto Shinkai (the English title is Children who chase lost voices from deep below I think). The clavis-crystal from the film reminded me of this rivoli given by my friend. This was my first attempt to bezel a rivoli - and that's the other reason. Finally have the chance to work with Swarovski crystals and delicas, trying out a method known before just in theory... well, it was like arriving an other world longed and searched for long time, just like how Asuna and Morisaki-sensei reach Agartha in the anime :)

Csomózott karkötők / Friendship bracelets

A csomózás vitathatatlan előnye a gyöngyfűzéshez képest, hogy  bárhol gyakorolható tevékenység - vonaton, orvosi váróteremben, kevéssé érdekes előadáson stb. :) Az anyagköltség sem vészes, az alapokat pedig gyorsan meg lehet tanulni, onnantól pedig már csak az a kérdés, melyik mintát és milyen színekből szeretnénk megcsomózni. Mintát és leírást pedig rengeteget találhatunk, írok is egy-két példát, hátha valaki kedvet kapna (nagyon helyesen teszi!)
Making friendship bracelets has a great advantage compared to beading: it can be done anywhere: on the train, in the waiting room, on a not so interesting lecture :) Besides, it's cheap, the basics are easy to learn, and you can find a huge amount of patterns and tutorials on the internet. Here I write some suggestions, in case somebody wanna try it...


1.) Soldi oldala http://csomozott.gportal.hu/. Nr. 1. magyar csomózós oldal, nem is ragoznám tovább :) Szerintem, ha valaki most ismerkedne a csomózással, itt érdemes kezdeni. A minták nagy részéhez szöveges leírás van, ez is könnyebbség lehet kezdőknek (bár persze ez szubjektív, van, aki jobban szeret ábráról dolgozni...)
/ Soldi's page is a really good and helpful one, I would say, it's the number one Hungarian site about friendship bracelets :) But it's only in Hungarian...
Ez a karkötő is egy ottani leírást követve készült (Háborgó tenger néven szerepel) / I made this after a description on this site...

Soldi egyébként remek fényképes leírásokat készített mind makramé, mind indiáncsomózott karkötőkhoz a Kreatív Vagyok oldalra is. Itt találhatók: http://www.kreativvagyok.hu/karkotok/




2.) http://friendship-bracelets.net/ Talán a legismertebb csomózós oldal világszerte, és tényleg szuper! Több ezer mintából lehet válogatni, az elkészült művekről képet feltölteni. És honnan van ennyi minta? Hát úgy, hogy ha az oldalon található mintatervezőben készítesz egyet, és elmented, az (ellenőrzés után) felkerül az oldal mintái közé. Szóval akár te is aktívan hozzájárulhatsz  a gyűjtemény növekedéséhez ;) Ezek értelemszerűen tehát képes minták, ami elsőre talán ijesztőnek tűnhet, ha csak szöveges leírások alapján csomóztál eddig, de hamar bele lehet jönni ;)
Friendship-bracelets.net is maybe the well-known friendship bracelet site wordwide. You can choose there from thousands of patterns, or design your own one with the patter generator, thus enlarging the collection ;)
Néhány próbálkozásom a mintatervező programmal / my attempts with the pattern-generator:
minta itt
minta itt



Persze, én nem tudok olyan gyöngyörű, komplikált mintákat tervezni, mint a profik (sőt, egy igazán bonyolultat valószínűleg minta alapján sem tudnék megcsomózni ^.^")



Nimue mintája

AARSwingSwing mintája



 3.) Az én személyes nagy kedvenc oldalam: http://www.freundschaftsbaender.at/
Erről majd külön bejegyzésben írok, mert naaaaagyon hosszú lesz ;)
This is my personal favourite site, I'm going to write about it a new post for it'll be a looong one ;)


Zöld(ség)ek













Gyerekkorom egyik nagy kedvence volt A fekete nyíl című Stevenson-regény. A kincses szigetet is szerettem, de ez volt az abszolút: kaland, izgalom, bosszú, romantika... lovagok, lordok és erdei haramiák, titkos átjárók és a faliszőnyeg mögül leselkedő szempár, és persze szerelem :)
Pár hete gondoltam, újraolvasom, de immár eredeti nyelven.
Furcsa érzés újra "találkozni" a szereplőkkel,  és rádöbbenni, hogy felnőttél... Dick Shelton, aki tízéves énem szemében annyira menő és "felnőtt" volt, egy igazi álompasi, most már leginkább egy tüneményes kis mafla (Tamakinak méltó vetélytársa lassú helyzetfelismerésben :D), és legszívesebben a kisöcsémmé fogadnám :) Ez valahol szomorú - mi megöregszünk, míg ők örökké ugyanolyanok maradnak. Na megyek, és végigolvasom végre az Athrabeth Finrod ah Andrethet...


PS: igen, máskor is így csaponganak a gondolataim különböző témák közt ^.^"
 


2016. február 18., csütörtök

A kezdetek / The beginning






Valahogy így kezdődött... a könyvtárból kikölcsönzött gyöngyfűzős füzetek (főleg a Gyöngy-világ sorozat) és a kínai kásagyöngyök a hobbiboltból. Mai szemmel nézve talán nevetséges, de tíz éve egy vidéki városban nemigen volt más opció, pláne, ha az ember lánya még csak épp kezdi felfedezni az internet nyújtotta lehetőségeket...
It began so... books about beading from the library, and not-so-perfect chinese seed beads from the local hobby shop. Well, ten years ago in a not so big town it was OK (I wasn't very familiar with the internet back then ^.^")
(a tulipános nyakék mintája Szeghalmyné Ócsai Marianna Gyöngyékszerek 2. című könyvében található...






























...de azért lassacskán sikerült megtanulni pár alaptechnikát (peyote, RAW stb.) Szerencsésebb esetben sikerült hozzá cseh kásagyöngyöt szerezni, ha pedig nem, hát maradt a Hamupipőke-módszer ;)
...but slowly I have learnt some basic techniques like peyote stich or RAW. In lucky case I could get czech beads, but if not, there was the good old Cinderella-method ;) (No, not waiting for the fairy godmother, but handpicking the good beads one by one...)












Aztán egy szép napon nyílt nálunk is egy gyöngyösbolt,  ahol már lehetett japán gyöngyöket kapni. Valahogy úgy éreztem én is, mint az a fickó, aki belepillantván az izébe, úgy érezte magát, mint hogyishívják, mikor a miacsudát bámulta* :D
Then a bead-shop selling japanese beads was opened in our town. Well, I felt like "the fellow who on looking at something felt like somebody looking on something :D




* Sajnos, nem tudom pontosan idézni, de valahogy így hangzik Molnár Zoltán fordításában a Köszönöm, Jeeves ezen részlete:   "Jeeves,’ I recollect saying, on returning to the apartment, 'who was the fellow who on looking at something felt like somebody looking at something? I learned the passage at school, but it has escaped me.’
'I fancy the individual you have in mind, sir, is
the poet Keats, who compared his emotions on
first reading Chapman’s Homer to those of stout Cortez when with eagle eyes he stared at the Pacific" (P. G. Wodehouse: Thank you, Jeeves, Ch. 1.)