Tiny chatons 1.

Last summer (or spring, can't remember clearly) my favourite local bead shop added 6 mm Swarovski chatons to its sortiment. I was absolutely fascinated by those tiny shinies, bought quite a lot of them and started to experiment... Here are some of my results:

1. The easiest way - just bezel a few of them with peyote stitch then join them without further embellishing.

The result is simple but nice. It can be used as a modestly sized "alltagstäugliche" pendant perfect for everyday wear or even  - if using fitting colors e.g. grey or black - for an elegant or business look. 

But what looks rather small for a pendant, as a ring may look a bit oversized - but so funny! I really like this ring, even it can be a bit uncomfortable to wear... 

For this set I've chosen the following colors: Blue zircon, Light turquoise, Pacific opal - the shades of water, cool and clear, they are the best choice for beadweaving on a hot Summer day :)

Leaving the comfort zone

As you might have noticed, my colour palettes are not very creative: most of my beadworks are rather monochromatic, made in different shades of the same colour + an accent metallic colour. They aren't too creatively chosen either: to blue, violet, rose, burgundy, white, black and grey I always added silver;  reddish shades or topaz were paired with gold; and bronze accompanied cream, brown, purple or teal. Green was maybe the only colour that I've paired with all three metallics named above.

Well, that was a long introduction, but slowly I'm getting closer to the actual topic...

It started with a 8 mm "Crystal copper" rivoli, which I wanted to bezel with bicones and 15/0 seed beads (like here). I have already used bicones in this colour together with a "Crystal red magma" rivoli, and the result (the second pic there) was quite good, so I thought this pairing should also work well the other way around - that is, the copper rivoli with red magma bicones. Well, I was wrong: the effect was rather awful. 

So I tried to find bicones in my stash that look good with the copper rivoli: the solution was maybe obvious, but for my stubbornly monochromatic taste a bit unusual: the rivoli had an interesting greenish sheen from a certain view, so dark green bicones matched it really well. (They're called "Turmaline", as far as I know they're already discontinued, but years ago I was fortunate enough to find some) 

The next challenge was to find seed beads which harmonize with both colours. My first idea was gold, but they looked somehow lame together; bronze definitely didn't worked with the rivoli, copper could have been good, but I haven't had any of it... Silver or nickel, maybe? That seemed a weird idea at first, but then I saw a beautiful painting which proved that steel grey and red can look wonderful together, and that helped with the final decision. (Yes, it was again a painting by Jenny Dolfen. And yes, about a certain red-headed character... I'm hopeless ^.^")

Can you see the green sheen of the rivoli?

Don't the great tales never ends?

And apparently, neither do some of the not-so-great-ones. Like the story of this favourite pendant of mine.

It started in 2014, when I made the pendant (how and why, you can read it in this post). It was really precious for me because of two reasons: I thought at this time, this was the apex of my beading "career", I 'll never be able to create something more complicated. Plus, it was special for me, because it was inspired by a tale (the story of Lúthien) which was always close to my heart. (well, in a depressed-and-rebellious-teenager period I had preferred the story of the children of Húrin to the Lay of Leithian, but that's only natural, isn't it?)

OK, back to the topic. The story continued in 2017, when I finally made a matching ring to the pendant (introduced in this post). I was really satisfied with the outcome, but then...


...while I was proudly wearing them together for the first time,  snap! the thread in the pendant broke, and it began to fall apart. I had to dismantle the whole thing cautiously in order to not loosing any beads. Seriously, it was a heartbreaking labour.
And even worse, I had to realize that I may not to remake it, because I couldn't recall any more, how it was made originally. The thread-path was so complicated, that while I was ripping it up, I wasn't able to understand and recreate it.
The situation looked rather hopeless.  Was it true, that "for the less even as for the greater there is some deed that he may accomplish but once only, and in this deed his heart shall rest"? Was maybe this pendant that once-only-deed in my life (me belonging definitely in the category of the least of the lesser...)?! A very disheartening thought.

But no, it just cannot be! -  thought I almost two years later. After all, it's just a friggin' little beaded pendant, not a magical jewel containing unsullied divine light whatsoever... So I took the beads that were since then respectfully stored in a box, and started to make a second version, which imitated closely the first one in look, but not in technique. The result: a pendant made from the beads of the original that looks almost like the original, although the thread-path is totally different (but who would tell it?)
So my special pendant was reborn, "recalled from the death", so to speak.  A very fitting end, if we consider, whose story inspired it originally :)

Could you tell the difference between the old and the new?

Rings

Three rings - but no, not that Three. At least not here. Not today. But who knows, what are hiding in my UFO-box... ;) Nevertheless these now aren't without some tolkienian allusions either - well, that's me, it can't be helped... 

But it had started in a totally different way...

I designed this element (a kind of bezelled chaton) originally as a  part of a bigger project, but I thought it would work well as a ring too. Not too big, not too small, just the perfect size :)
And these new "Iridescent Tahitian look" Swarovski imitation pearls combined with "Erinite" and "Pacific opal" crystals are really a match made in heaven - they look so lovely together!

 Of course, I wanted to try the pattern in  different colorways too, and since I've got so many coppery-reddish beads, this ring was born next. The picture doesn't really show it, but the chaton in the middle is "crystal red magma", while the bicones are "garnet". And having already some reddish pendants, this one now became a ring.

 So, here I was with these two rings, while re-reading the last chapters of The Silmarillion... and I realised how their colours, sea-green and lava-red actually mirror the fate of the last two Silmarils. It wasn't deliberate, I swear... it just happened. But after realizing it, I naturally couldn't resist making a third one...

...one in sky-blue with lots of sparkling crystals.

"And thus it came to pass that the Silmarils found their long homes: one in the airs of heaven, and one in the fires of the heart of the world, and one in the deep waters."

(The Silmarillion, Chapter 24. Of the Voyage of Eärendil and the War of Wrath)

Sure enough, these rings are just plain, simply thingies, not really fitting to this topic in style and "grandeur", so to speak. They are just the result of a sudden idea based on a coincidence, that's all. But telling the truth, I already have plans (and purchased beads) for a more elaborate rendition of this theme...

Silver-blue set

Well, I can't even count, how many pieces I've made in this colorway...

But this set is not entirely new, I've only switched the satin straps of this bracelet to beaded ones, remade one of the earrings which  was unfortunately broken, and made a ring as addition.
Okay, that sounds like the paradox of Theseus's ship: is it then now a new set or yet the old one? :)

Moonlight, starshine... Again? Yes, why not?!

...but now from another aspect :) Apparently I'm in a "moony" phase right now XD

I've already wrote a quite long post about my favourite pendant ("by light of moon and ray of star"). Of course it's not a perfect piece, but I really like it, so I decided to make a matching ring too.

White flowers, moonlight, shimmering stars...
Btw, did you realise that this story was born 100 years ago? ;)

The first try...

I wasn't satisfied with the first version of the ring, because it didn't go well enough with the pendant - although the materials were the same, the shape was too different...

...and the final version

So I then tried to replicate the pendant in a smaller size - keeping the form, but using smaller beads. Fortunately I had got some 3 mm crystal moonlight bicones (they had been bought actually for another project, but nevermind), so I could make a miniaturised version of the pendant, which was small enough for wearing as a ring - even if a very big ring :)

Recycling

A múltkor említett diadémot természetesen lebontottam azóta, hiszen semmi értelme nem lett volna megtartani egy ilyen hordhatatlan darabot - a központi elemet viszont nagyjából megmentettem, és átraktam egy sima nyakláncalapra, a "visszanyert" gyöngyökből pedig készült hozzá egy karkötő (amúgy is kellett egy fekete kari a rövidujjú blúzomhoz...). Sőőőőőt, a maradékból még egy kis gyűrűre is futotta.

I've torn apart the headband (mentioned in the previous post), but saved the central piece, putting it as a simple pendant on a rope. From the rest of the beads a bracelet and a little ring were created. So  a smart, practical little set has arisen from the remnants of a totally unwearable, weird piece :)

Noch ein bisschen Ozeanblau / Még egy kis tengerkék

Nach dem Armband diesmal ein Ring zu dem ozeanblauen "Freiheit" Anhänger*... Ich versuchte die Form des Anhängers im kleineren Maße zu wiedergeben - das "Netz" habe aber weggelassen, weil es die größte Teil des Rings verdeckt hätte. Echt schade, dass es keine noch kleinere Perlen gibt...

A múltkori karkötő után ezúttal egy gyűrű az óceánszínű "Freiheit" medálomhoz*. Megpróbáltam azt a formát visszaadni kisebb méretben - sajnos azonban a "kásahálót" le kellett hagynom, mert szinte az egészet eltakarta volna. Miért is nincsenek még kisebb kásagyöngyök...

*Ich glaube, ich sollte endlich verraten, woher eigentlich der Name des Anhängers kommt. Beide meiner veröffentlichten Muster haben ja deutsche Namen ("Freiheit" und "Edel")  - es ist aber nur ein Zufall,glaubt nicht, dass ich so besessen von der deutsche Sprache wäre ;)
Ehrlich gesagt habe ich in beiden Fall von einem Anime motiviert, diese Wörter zu benutzen. ^.^"

Das Design des Anhängers habe ich nämlich am Höhepunkt (oder Tiefpunkt, je nach Beurteilung) meiner Shingeki no kyojin-Manie entwickelt. Während ich die erste Versionen gefädelt habe, habe ich immer gerade entweder den Manga gelesen, das Soundtrack gehört, oder einen Lieblingscharakter betreuert und für die noch lebenden ganz fest den Daumen gedrückt... So suchte ich nach einen Namen, der diese Feeling irgendwie widergibt, und mich an jene Zeit erinnert.
In der zweiten Opening der Serie https://www.youtube.com/watch?v=VIyIuSHI0MY) ist der Ausdruck "Flügel der Freiheit" mehrmal zu hören - es war eigentlich alles, was ich von dem Liedtext memorisieren konnte XD
 Dazu kommt noch, dass das Design des Anhängers so flexibel ist, du hast freie Wahl von vielen Variationen, deshalb habe ich daran gedacht, dass "Freiheit" wäre ein passender Name aus allen Aspekten.

*Azt hiszem, ideje lesz felfedni "sötét titkomat", hogy mégis honnan vettem ezt a nevet...
Mindkét eddig publikált mintám ugyebár német nevet kapott ("Freiheit" és "Edel"), ez azonban csak véletlenül alakult így, szó sincs arról, hogy valami megszállott germanofil lennék. Igazság szerint mindkét esetben egy-egy anime motiválta a névadást ^.^"

A medál designjának kialakulása pont a Shingeki no kyojin-mániám tetőpontjára (vagy mélypontjára, nézőpont kérdése) datálható. Miközben az első verziókat fűztem, mindig vagy épp a mangát olvastam, vagy a soundtracket hallgattam; esetleg valamelyik szerencsétlen sorsú szereplőt gyászoltam, illetve nagyon drukkoltam a többiek túléléséért... Ezért gondoltam, hogy valami olyan nevet szeretnék adni a medálnak, ami visszaadja ezt a feelinget, és valahogy köthető a történethez.
A sorozat második openingjében (Jiyuu no tsubasa) többször is elhangzik a "Flügel der Freiheit", azaz a "szabadság szárnyai" kifejezés. Hát igen, kb. ennyit tudtam megjegyezni az egész lyricsből, mert a japán szöveg már meghaladta a képességeimet - ezt a három szót viszont hihetetlen lelkesedéssel tudtam kornyikálni XD
Ráadásul ez a minta sokoldalúan variálható, meglehetős szabadságot enged a leendő alkotóknak, ezért is gondoltam, hogy a "Freiheit" név illeni fog hozzá.

Was die andere Anleitung betrifft: als ich sie geschrieben habe, habe gerade den Animeserie Princess Tutu gesehen (eigentlich schon zum zweiten Mal, da ich es sehr mag), so habe ich den Muster nach einem sympatischen Charakter genannt. Edel ist eine mysteriöse, in Rätseln sprechende Juwelenverkauferin. Sie erscheint immer zur rechten Zeitt, um der Protagonistin Rat zu geben oder den richtigen Weg zu zeigen. (Hier ist ein tolles AMV über sie: https://www.youtube.com/watch?v=qYvJXpYMeGE)

Ami a másik mintát illeti: mikor a leírást készítettem, a Princess Tutu c. animesorozatot néztem éppen újra, így aztán az egyik szimpatikus szereplő lett a névadó. Edel egy ékszereket áruló titokzatos hölgy, aki mindig pont a megfelelő pillanatban bukkan fel, hogy tanácsot adjon a főszereplő lánykának, vagy megmutassa neki a helyes utat. A neve egyébként azt jelenti, "nemes" (de pl. a drágakövet is Edelsteinnek hívják németül, az Edelweissről, vagyis a havasi gyopárról nem is beszélve). Itt egy klassz AMV a karakterről, ha valakit érdekel: https://www.youtube.com/watch?v=qYvJXpYMeGE (spoileres!)

"if I must break them...

...I shall break my heart"  - sagt Feanor, und auf meiner einfachen Weise fühle ich mich ähnlich, wenn meine fertige Fädelwerke zerschneiden muss. (Klar, es war eine ziemlich schamlose Parallele... ^.^" )

Manchmal ist es aber eine unvermeidliche Entscheidung, da ich mit den Materialen sparen muss. So  muss ich recyclen, und alte, unbenutzte Schmuckstücke opfern, um etwas neues (und praktischeres) machen zu können.
Diesmal sind mein alter goldenroter Anhänger  (er ist ja nicht so gut geworden, außerdem konnte ich ihn nie tragen, da er zu keiner meiner Kleider passt), und der feuerfarbige Ring von hier zur Beute gefallen. Das Rivoli habe ich für den kupferfarbigen Anhänger verwendet, die Bicones, das Chaton und die goldene Perlen sind aber in Form einem Ring wiedergeboren.

Den ähnlichen silber-blauen Anhänger habe ich auch zerschnitten, weil er gar keine Haltung hatte, so sah beim Tragen ziemlich dumm aus. So habe ich ihn wiedergefädelt, aber mit einer bisschen anderen Machart, so ist jetzt viel stabiler, und die dunklen Bicones habe ich für einen helleren Ton ausgetauscht. Es ist noch nicht beendet, konnte noch nicht entscheiden, ob ihn als Anhänger oder Brosche benutzen sollte...

Egal, ob Feuer oder Eis, dieses Muster wirkt immer gut ;)

Gyűrűk 2. / Rings 2.

Well, just call me Annatar ;)

Első próbálkozás, nem is a legszerencsésebb - de marad, mert megkedveltem ;) Furcsamód itthon nem találok ilyen turmaline bicone-okat (csak chatont), ami nagy kár, mert ez az abszolút kedvenc árnyalatom...
First try, a rather clumsy one... but I'll keep it. I wonder, I'll be able to find again bicones in this "turmaline" colour... I hope so, because it's my fave shade...

Egy lépéssel tovább, de a tökéletestől még távol. Érdekes, hogy a közepe mennyivel sötétebbnek tűnik, ahogy a 3 mm-sek tükröződnek benne.
One step further, but yet far from perfect... Interesting, how the chaton looks much darker, thanks to the 3 mms reflected in it.

 Azt hiszem, ez lesz a jó megoldás - külön díszítő kásasor és gyűrűsín. A szobánkban uralkodó kemenceforrósághoz abszolút illik ez a színvilág...
A better solution for the decorating. Colours Red magma, Indian red and Garnet - fitting to the actual temperatures in our room...

 Gyűrű és fülbevaló egy régebbi nyaklánchoz.
Ring and earrings for an older necklace.

"Cold and wintry flame"

Csak nem vagyok képes elszakadni a Lúthien-témától, néha a legindokolatlanabb dolgokról is eszembe jut  egy részlet a Leithian-énekből ^.^" Jelen esetben ez a téli jelenet a maga hideg csillogásával:


"The wind dies; the starry choir
sleap in the silent sky to fires,
whose light comes bitter-cold and sheer
through domes of frozen crystal clear.
[...]
Her mantle blue with jewels white
caught all the rays of frosted light.
She shone with cold and wintry flame,
as dancing down the hill she came," (J. R. R. Tolkien: The Lay of Leithian, Canto III. In: The History of Middle-Earth 3. The Lays of Beleriand)

Amúgy eredetileg csak egy passzoló gyűrűt szerettem volna a sötétkék ruhámhoz, de mivel rivolim is volt ugyanebben a színben, lett egy medál is. (Az már más kérdés, minek nekem két kék-ezüst nyaklánc. Ja nem is, ez már a harmadik...)

I can't get rid off this Lúthien-theme, even the most irrelevant things can remind me of quotes from the Lay of Leithian ^.^" Now for example this wintry scene with all this cold glimmering...
Originally I just wanted to make a matching ring for my navy blue dress, but since I had also a rivoli in the same colour, a pendant was born too. (It's an other question, why I need two blue-silver pendant. No, wait, it's already the third one...)

Gyűrűk / rings

Próbálok minél többféle felhasználási módot kitalálni ezekhez a 8 mm-s chatonokhoz... De ez volt az első és alighanem utolsó alkalom, hogy ragasztható gyűrűalapot használtam - persze lehet, hogy a pillanatragasztó volt a rossz döntés, mindenesetre a szürke már levált egyszer az alapról, majdnem el is hagytam... Elárult volna az álnok ;)

Trying to find new possibilities for 8 mm chatons...

But I'll never again use this ring bases - maybe it was the fault of the glue, but the grey one got loosed from the base, I almost lost it... The treacherous one wanted to betray me ;)

"Tűnt, halovány arany nyomán" / "To seek the pale enchanted gold"

Van, hogy az embernek megragad a fejében egy kifejezés, mondattöredék, és napokig nem tud szabadulni tőle. Valahogy így voltam ezzel a "tűnt, halovány arany"-nyal (nem tudom, az újabb Hobbit-fordításban hogy hangzik, én még a régi, Szobotka-félét olvastam - abban a verseket Tótfalusi István fordította, ha jól emlékszem) Akárhogy is, igazán illik hozzá ez a "golden shadow" nevezetű Swarovski-szín, nem? :)
Sometimes you can't get rid of a word stuck in your head... So was I with this "pale enchanted gold" - and this "golden shadow" Swarovski rivoli really fits to it, don't you think? :)

Még mindig régebbiek / still older ones

(Igyekszem időrendben haladni, ezek kb. két-három évesek / I'm trying to keep the chronological order, these are two-three years old...)


A szilmarilok újraolvasásának elkerülhetetlen mellékhatása (legalábbis esetemben): ellenállhatatlan vágy tündöklő ékszerek után :D Anyagi és egyéb praktikus megfontolásból (ne csak nagyon különleges alkalmakkor legyen hordható), illetve gyakorlatlanságom miatt végül eléggé kis egyszerűcskék lettek - de legalább csillognak :)




Side effect of re-reading The Silmarillion (in my case): burning desire for shining jewels :D Because of economical and other practical reasons (being wearable) and also because my lack of experience they became kinda simple - but at least shiny :)

Igen, direkt van különböző alakjuk: ez nem egy összetartozó szett, hanem többféle dizájnnal való kísérletezés eredményei...
Yes, they were intended to have different shape: it's not a matching set, I was just experimenting with different designs...